A középschnauzer tartása

A középschnauzert soha nem szabad „hirtelen felindulásból” megvásárolni. A döntés komoly megfontolást igényel.
A három schnauzer fajta közül õ a legaktívabb, a legdinamikusabb, a legnagyobb mozgásigényû, de õ a legjobb házõrzõ is. Ritkán akad közöttük harapós is, de általában hangjával és lendületével eleget mond. Ezért nem elsõsorban szobakutya. Családjára-falkájára viszont szüksége van, a legideálisabb tartási mód számára, ha kedve szerint lehet kint és bent is. Az udvar is kicsi lesz neki, gyakran kell biztositani lehetõséget arra, hogy alaposan elfáradjon szabad rohangálással, kerékpár melletti futással. Persze ezt ki is lehet hagyni az életébõl, de akkor várhatóan izomszegény lesz, és lekötetlen energiái is gondot fognak okozni.
A szeretet és a szigor egyensúlyát jól kell eltalálni, különben hajlamos elszemtelenedni, de ha túl szigorú a gazda akkor bizonytalanná, makaccsá válik.
A kisgyerekekkel akkor van igazán jóban, ha együtt nõnek fel. Nagyon jól összeszoknak, de valószínû, hogy gazdájának nem fogja tekinteni, inkább vele egyenrangú játszótársnak.
Egy kamaszkorban lévõ, sportos gyermeknek viszont nagyszerû partnere.
A középschnauzer kan és szuka között talán nincs akkora viselkedésbeli különbség mint más fajtáknál. Általában domináns fajta, ez mindkét nemre jellemzõ. Ha második kutyára is vágyunk, akkor az jobb ha ellenkezõ nemû. Azonos nemû schnauzereket elég nehéz együtt tartani.
Fizikailag nincsenek túl nagy igényei. Szinte soha nem beteg, a legnagyobb téli hidegben is szivesen alszik az udvaron. Jól bírja az ún. „ridegtartást”. Örökletes betegségei nincsenek, általában egészséges fajta.
Mozgékony, sportos családba való, akiket elkisérhet kirándulni, futni, kerékpározni, úszni.
Jó, ha a gazdának vannak már kutyás tapasztalatai, de még így is okozhat meglepetéseket nagy aktivitásával.
Nem való túl nyugodt, csendes, halkszavú családba, kifejezetten otthonülõ emberek mellé.
Azt is érdemes elõre eldönteni, hogy parkosított kertet vagy középschnauzert szeretnénk-e, mert a kettõ együtt ritkán szokott sikerülni. Szeret a kerítés mellett rohangálni, nagy gödröket ásni, muskátlit kigyomlálni.

Amikor a kölyök új családjához kerül – ideális esetben 8-12 hetes korban – azonnal el kell kezdeni a nevelését. Nem szabad semmit ráhagyni amit komolyan helytelenítünk. Sokat kell vele együtt lenni, játszani, de közben mindig figyelni arra, hogy idõben vegyük észre a hibás viselkedést, és azonnal javítsuk ki. Elsõ naptól a gazda dönti el, hogy mikor van játék, evés stb. A gazda döntse el, hogy valamilyen tevékenységet mikor kezdenek el és mikor hagynak abba.
Legyünk nagyon kedvesek, nyugodt hangon beszéljünk vele. A snaci kölyök nagyon szeleburdi, játék közben hajlamos durváskodni. Ilyenkor azonnal abba kell hagyni a játékot, majd ha lecsillapodott, lehet folytatni.
Nem ajánlatos ráhagyni durvaságait, a kéz harapdálását az elõszoba kipakolását azzal, hogy pici még, majd megtanulja. Majd lassan valóban megtanulja, de addig? Neki és a gazdáinak is arra van szüksége, hogy a láthatatlan korlátokat, határait nagyon hamar megtanulja. És meg is tanulja. A helyes viselkedést, játékot gyakran jutalmazzuk apró falatkákkal, dicsérettel. Ha rosszalkodni kezd, szóljunk rá egy határozott „ reccsenõ” szóval és hagyjuk ott.
De vigyázat! Ne törjük le lelkesedését, jókedvét, ne korholjuk minden apróságért. Õ egy vidám, jókedvû, kiváncsi kölyök.
Amint megbarátkozott családjával és láthatóan biztonságban érzi magát, lehet kezdeni a „tanulást”. A nevét, a „gyere ide”, „ülj”, „helyedre” utasitásokat játék közben is megtanithatjuk, az elsõ két hónapra ez elég is.
Ezzel egyidõben az egyedül maradást is gyakorolni kell. Ha utána kárpótoljuk ezért és bevonjuk a család életébe, akkor tudomásul veszi, hogy egyedül marad.
Most kell a schnauzer rendszeres ápolásához nélkülözhetetlen fésülködést, szõrápolást is elkezdeni. Szerencsés esetben a tenyésztõ már ezt megmutatta neki. Még nincs mit kefélgetni, de a szituációhoz feltétlenül hozzá kell szokni. A vele való foglalkozás része, hogy naponta néhány percig kicsit elmatatunk a testén. Ha befejeztük, mindig kapjon jutalmat.

A lehetõ leghamarabb vigyük utcára, ismerkedjen mindennel ami az életben adódhat. A schnauzer szocializációja nagyon fontos! Fél éves koráig a lehetõ legtöbb inger érje az élet minden területén, különben félénkké válhat.
Mindjárt az elsõ séta alkalmával keressünk egy nyugodtabb helyet és engedjük szabadon. Senki ne aggódjon, ha ilyenkor engedi, egészen biztos, hogy nem fog elszaladni. Ha ezt akkor teszi a gazda, amikor már idõsebb és magabiztosabb, akkor sokkal nehezebb lesz rávenni, hogy az õ mozgását figyelje és visszamenjen a hívásra. Pedig a schnauzernek szüksége lesz arra, hogy szabadon rohangálhasson.
Fontos tudni, hogy nem társasági kutya. Az idegenekkel nagyon bizalmatlan, de ne kerülje el õket. Akár otthon, akár a szabadban van, találkozzon bárkivel, de ne higgye senki, hogy félõs a kutyája azért mert nem engedi magát simogatni. Ha vendég érkezik, az ne foglalkozzon vele, várja meg, míg a kutya maga kezd kiváncsiskodni és szaglászni. Igy megtanulja, hogy elfogadja a család barátait.
Hogy mikor kezd a kerítés mentén házat õrizni, az egyéni habitusától függ, 5 hónapos kora körül már biztosan megpróbálja, fõleg ha olyan tenyészetbõl jött, ahol ezt láthatta a felnõttektõl.
5-6 hónapos korában az évszaktól függetlenül ideje kozmetikushoz vinni. Eddig remélhetõleg nagyon gyakran volt fésülve, és idegen helyeken is járt, tehát nagy baj nem lesz.
Lehet, hogy még nem trimmelhetõ a szõre, de a fazont megadja a kozmetikus, a kölyök pedig megint egy nehéz feladaton jut túl. /meg a gazda/.
Ettõl kezdve kb. 3 havonta látogassuk meg a kozmetikust. NE ENGEDJÜK SOHA MEGNYIRNI.
Úgy 6-7 hónapos korára már jól megtalálja a helyét a családban, de nagy csibész! Jó lesz rászokni az udvar rendben tartására, mert energiái végtelenek. Most nagyon le kell kötni, mert ha sokat unatkozik, bárhová bejut, bármit ellop és szétrág.
Ilyenkor nagy könnyebbség, ha van a családban kiskamasz, jó partnerek egymásnak.
Nem szabad vele sokat kiabálni, fõleg nem szabad durván bántani mert ettõl elfásul, elbizonytalanodik. Érdemes vele sokat játszani, focizni, bármit dobálni, rongyozni, és ha vége a játéknak, együtt sétálni, pihenni. Ha kiszaladunk a sarokra a kisboltba, kisérjen el, ha megyünk a gyerek elé, õ is menjen. Éljen együtt a „falkájával”.

10 hónapos kora után érdemes vele kutyaiskolába járni. Elõtte néhány kölyökovis foglalkozás is hasznos. Ekkor könnyen és jól tanul, de vigyázat, türelmetlenek, gorombák, durvák soha ne legyünk. Ha az iskolában túl pattogós-katonás a hangnem, akkor inkább keressünk másikat. A schnauzert soha ne rángassuk, néhány játékos mozdulattal, játékkal, jutalomfalattal sokkal eredményesebbek lehetünk.

kiváló sportkutya lehet.......!

Eleinte az a családtag vezesse az órákon akinek a legerõsebb a kisugárzása felé. Ne féljen tõle, mert akkor nem tud a kutya dolgozni, tekintélye legyen. Megesik, hogy kettéválik a család a kutya szemében. Az egyik családtagtól fél, a másikat meg semmibe veszi. Ez nagy baj. Õ már választott magának fõgazdit, de ha a többiek felé nem nyitott, akkor az nem a kutya hibája!
Mire kijárja a kezdõ engedelmességi órákat és középhaladóba kerül, minõségi változás lesz a kutya-gazda közötti viszonyban, nagyon összekovácsolódnak.
A középschnauzer nem munkakutya, de szinte mindenre kiképezhetõ. Lassan haladva türelemmel és szép szóval bármit megtanul.
Egy éves kora körül neki lehet fogni a komolyabb edzéseknek is. El lehet kezdeni a kerékpár melletti futtatást fokozatosan növelve az erre fordított idõt és a távot.

Elõször engedjük keveset szaglászni, sétálni, majd futás többféle tempóban, közbeiktatva egy kis játékot és szabadon futást is. Ne legyen a futás unalmas és egyhangú, fontos, hogy mindig szivesen menjen.
Ha éppen nyár van és adódik lehetõség úszásra, azt se hagyjuk ki.
Egyéves kora körül, ha kan, legyen figyelmesebb a férfi gazda. Ilyenkor megtörténhet, hogy elkezdi felmérni, hogy mennyire kell komolyan venni gazdáját. Soha nem szegül szembe, de hajlamos az alkalmi süketségre. Aztán, ha gazdája ezt nem tûri, felhagy a próbálkozással. Itt lehet helye 1-2 komolyabb fegyelmezésnek.
Ha eddig minden jól ment, van egy robbanó energiával teli, picit szemtelen, jókedvû, családját imádó schnauzerünk.
Mire eddig eljutunk, néhány papucs és frissen ültetett tuja biztosan áldozatul esik az uj családtag ténykedésének, de vidámsága, játékossága és szeretete kárpótol érte. „A feje lágya” majd 2 éves kora körül fog benõni. Akkorra beérik a sok türelem eredménye, ekkor derül ki, milyen okos és inteligens. Kedves, csibészes vidámsága, játékossága idõsebb koráig is megmarad. Eddigre már a gazdáinak is természetes lesz, hogy õ a család része, és ennek megfelelõen fognak együtt élni.

Nagyon fontos, hogy családtagnak tekintsük, és úgy is bánjunk vele. Ha kerti bútorként egyedül, unatkozva tölti napjait, ha nem vehet részt mindennapjainkban akkor õ keres magának elfoglaltságot és abból baj lehet. A magányos schnauzer szomorú, depresszióssá válhat, rongálni fog, esetleg rászokik a csavargásra.
Ha viszont azt érzi, hogy családjában megvan a helye, és biztonságban érzi magát, akkor kiváló jelzõkutya, házõrzõ és nagyszerû családi kutya lesz.

Kinek ajánlom:

Csak az döntsön schnauzer mellett, aki az elsõ naptól kezdve aktívan tud foglalkozni a kölyökkel. Mozgásigényük és tudásvágyuk rendkívül nagy. Nagyon dinamikus kutyák és kölyökkorban nagyon szeleburdiak. Csak az vigye haza, aki a szeretet és a szigor arányát képes jól adagolni. Aki jó házõrzõt és aktív kiránduló - sétapartnert szeretne. Aki családtagként tudja szeretni, de képes a falkavezér szerepére is. Mindegy, hogy kutyánk a kertben vagy a lakásunkban él, a lényeg az, hogy életünk részévé váljon.

Kinek nem ajánlom:

Aki kényelmes, otthonülõ, és a televíziót részesíti elõnyben a kerékpározással szemben. Ha van örökmozgó kamasz gyermeke, az más. Õ viszont valószínûleg nem lesz falkavezér. Én kisgyerekes (2-6 éves) családba sem szoktam schnauzer kölyköt javasolni, ugyanis nagyon könnyen félreérthetik egymás gesztusait. Ennek a kutyától félõ gyerek és vele szemben erõszakos kutya lehet a következménye. Ez a só-bors közép-schnautzerre érvényes. Mivel közvetlen tapasztalatom nincs, a különbözõ összetételû családok beszámolójából tudok ilyen gondokról.
Olyan ember se válassza a mi kutyánkat, aki parkosított kertrõl álmodozik. A schnauzer szeret ásni. Ás jókedvében, örömében, de az elhanyagoltságtól és az unalomtól szenvedve is. Aki a kutyát csak kutyába veszi, és az udvar tartozékának tartja. Ezt az emberi hozzáállást egyébként is csak egy-két fajta viseli el.